Müzli kutya első igazi útja, ami messzebbre vezetett, mint a 12 percre lévő állatorvosi rendelő, nagy élmény volt a Család összes tagjának. Gondos készülődés előzte meg az egy órás utat és az utána következő több órás vendégeskedésünket. Korábban vásároltunk egy kutya-biztonsági övet, ami hasznos lehet és nem mellesleg kötelező, ugyanis a kutyákra a rakomány szállítás szabályai vonatkoznak a KRESZ szerint. Elsőre furán hangzik, de belátható, hogy tényleg érdemes megfelelően "rögzíteni a kis szállítmányt", ugyanis magára és az autóban utazókra is veszélyes lehet, ha nem így teszünk.

Persze jó ha van egy hámunk, ugyanis ha a nyakörvre csatoljuk a csoda találmányt, akkor egy erőteljes fékezés akár el is törheti az állat nyakát. Mivel hámunk még nincs, ezért a gondos figyelés lett a balesetveszély elhárításának záloga. Ígérem beszerezzük a hámot és beszámolok a tapasztalatokról, de el kell mondanom, hogy Müzli remekül viselte az utat. Vannak ebek, akiknek a gyomra is felfordul az autókázástól, de hálistennek', a mi kutyánkat nem ilyen fából faragták. Mikor az állatorvoshoz utaztunk az ölemben kapott helyet a kis drága és nem tudott elnyugodni, folyamatosan izgett-mozgott. Ezért stratégiát váltottunk és hoztuk a "puhe-puha kéket", amit beterítettünk a hátsó ülésre. Az első pár perc a felfedezésé és a határok kipuhatolózásáé volt, de Müzli pikk-pakk rájött, hogy tulajdonképpen ha kényelmesen elhelyezkedik, akkor rengeteg simogatás mellett még pihenni is tud. Mivel gondos szülők vagyunk :) és kiolvastunk egy halom kutyás könyvet, hogy felkészültek lehessünk, ha élesedik a helyzet, ezért gondosan összeszedtük a Négylábú játékait, fekhelyét, etető és itató tálját, egy nagy adag jutifalit, pórázt és némi ételt, majd így indultunk a nagy családi összejövetelre. Mikor megérkeztünk kb negyed órát vártunk, hogy könnyítsen magán, de a pisin kívül más eredményt nem tudtunk felmutatni. Sebaj, gondoltuk, majd később... biztosan nagy izgalom volt neki az elmúlt egy óra. De a várva várt kaki nem érkezett meg. Kicsit izgultunk is, hogy miért nem jött össze a nagy dolog és hogy vajon lesz e baja kis kedvencünknek, amiért nem sikerült kiraknia azt, amit általában evés után 15-25 perccel sose mulaszt elengedni magából. El kell hogy mondjam, hogy a várva várt csomag csak 8 órával az indulás után, egészen pontosan behatárolhatóan a hazaérkezést követően érkezett meg. Két részletben, hatalmas rakományként. Ezen majd még dolgoznunk kell hogy ne legyen gond a "nem-otthon-kakilásból", de remélhetően szépen lassan a séták és a kis kiruccanások hatására meg lesz a feszültségoldás és jönni fog, aminek mennie kell. Mindig volt egy ismerős hazai  játék, paplan, amit lehetett nyüstölni és a boldog dögönyözős pillanatok mellett a békés pihenésre is volt lehetőség. Ugyanis erre is érdemes figyelni, hogy bár mindenki szeretné dögönyözni-szeretgetni, de néha szükséges számára is egy kis szabadidő, amikor kedvére bóklászhat és pihenhet egy kicsit a többiektől akár elvonulva. Nem kell mindig behívni, ha épp nincs ott a közelünkben, hiszen lehet, hogy épp arra vágyik a Négymancsúnk, hogy relaxáljon, töltődjön. Ha gyanúsan nagy a csend, persze érdemes rápillantani, de alapvetően úgyis mellettünk fogja majd tölteni az idő nagy részét, hisz ragaszkodik hozzánk, igényli a társaságunkat. Szerencsére pihenésben sem volt hiány így úgy érzem a kaki témát leszámítva megvolt a harmónia a kicsi kis lelkében. Rengeteg szempár és kétlábú mosolygós ember gyűlt össze és kiderült, hogy a mi kutyánkat mindenki szívesen hazavinné. Ez persze kenegette rendesen a májunkat és csak úgy dagadtunk a büszkeségtől, hiszen amellett, hogy cuki-pofa ez a kis kutya, szerencsére a viselkedésével sem volt probléma. A "NEM" és a "PFUJJ" szavakat már érti, ezen kívül a "GYERE IDE" és az "ÜL" is kiválóan megy neki. Talán a fajta jellemzőből fakad, hogy eléggé okos a Mikutyánk és ha egyszer valamiért rászólunk, akkor ugyan kétszer biztosan próbálkozik még, de ha bírjuk elég következetességgel, akkor negyedszerre már meg sem próbálja a dolgot. Az egyetlen téma, amiben ez az engedelmesség nem működik, az a papucsrablás. Kisdrágánk megrögzött papucstolvaj és nem tudjuk kezelni eme kleptomán elhajlásait. Persze nem lehetünk ott minden akciónál és talán itt a hiba, hiszen nem tudunk rászólni, így néha szabad néha nem, amiben valljuk be, tényleg nem sok logika van. De hát nem lehetünk tökéletes szülei kis porontyunknak. Azzal is beérjük, ha elég jó szülei lehetünk.

Hamarosan más jellegű kiruccanásokat is tervezünk, ugyanis Müzli a héten megkapja a védettséget biztosító oltását és már mehet közösségbe, utcára, mindenhova ahova egy igazi nagy kutya! :) Persze a következő házi feladatunk a pórázon sétálás lesz majd. Remélem sikerrel járunk! :)