Szóval az úgy történt, hogy megint jött a Kétnapos, amikor a Családunk együtt örül a napnak, az Életnek és Nekem. Megint sokat voltunk együtt kint a KERTBEN, tudjátok, ott ahol a zöld pihe-puha van, meg a színes-szagos-hosszú-kiállók, amikért Anya haragszik, ha megtépázom őket... Az van a Falakveszikkörül és a Világ között és Anya azt mondta, hogy ez is az én BÍRODalmam... Én mondjuk tényleg baromira bírom....Tehát kint voltunk a Kertben, mikor egyszer csak Kétlábúak jöttek. Nagyon szerethetnek engem, mert hoztak kacsafalatot, meg jutifalit, amit imádok és sokat dögönyöztek, simogattak. Anya azt mondta, ez a vendéglátás és hát én valóban láttam őket. Meg azt is, ahogy megcsinálják a kerítésemet, amit nem értem miért kellett "megcsinálni", mert így most pont nem tudok rajta átmászni... elrontották a játékomat, de Apa nagyon elégedett volt, amikor ő ott én itt voltam... hát nem tudom... én annyira nem örültem...Viszont képzeljétek! Tegnap voltam 3 hónapos! Apa meg Anya is villanófényezett velem egyet.... Anya kicsit bénán fogott, de hát már 10.5 kg vagyok szóval nem egy könnyű eset... Nah, de vissza arra, hogy láttam a vendégeket! Merthogy először csak ketten jöttek, aztán meg még egy csomóan! De szerencsére hoztak magukkal egy Négylábú erősítést is, Charlie személyében:

Charlie képzeljétek FIÚ! Ez nagyjából azt jelenti, hogy amikor pisil, majdnem eldől és mindent beszagosít, hogy azt higgyük, az az ő területe... pedig ugyebár a kert az én Bírodalmam, mint tudjuk, de én azért megengedtem Charlienak, hogy kicsit bejöjjön és maradjon, amíg van kedve. Eleinte fura volt, mert nem akart velem foglalkozni, csak bejárta a Kertemet, meg megszagolgatott mindent és mindenkit, de aztán eléggé jól kijöttünk egymással. Még játszottunk is együtt. Charlie nagyon jó kutya, mindig hallgatott a Kétlábú Anyukájára, de Apa azt mondta én is nagyon jó vagyok, szóval azt hiszem nem cserélnek el.

Este sokáig fent voltunk mindannyian és amikor már majdnem elaludtam, akkor mindig történt valami! Tá-bortűz is volt, amit most láttam először, de annyira nem izgi, inkább az volt íncsiklandozó, ami a felette függő tálban rotyogott. Isteni illatok szálltak az égbe, jó hogy az orromhoz is eljutottak, szerencsére nem csak odáig, hanem a tálacskámba is, meg a pocakomba.

Szóval jó ez a Vendég-látás, remélem láthatok még sokat, mert ha mindig ilyen kedvesek és babusgatók, akkor csak jöjjenek!Puszi Pacsi,

Müzli