Képzeljétek! A Hatodikon ma nagy dolog történt velem... nah, nem olyan, mert az naponta megesik, hanem valami egészen különleges. Beültünk a négy keréken gurulóba és amikor kiszálltunk már nem is otthon voltunk. Egy másik Falakveszikkörülbe mentünk, ahol ismerős arcok mosolyogtak rám. Anya megdicsért nagyon mert állítólag "Jól bírom az autózást.' Nem értem ez miért olyan nagy szám, ezért nem is nagyon zavartattam magam, inkább szunyókáltam, nah jó néha meg nézelődtem.

És ha már szunya, akkor jönnek a "lehetetlen" pózok, amiket Anya mindig elkap:

Szóval nagyon jól éreztem magam az idegen helyen, köszönhető az ínycsiklandó falatoknak és persze a sok dögönyözésnek. Igazán jól viselkedtem, sőt talán túl jól is mert még a kakimat is hazahoztam. Itthon aztán két nagy várat is kitermeltem. :)

Röviden ennyi, megyek játszani, mert vár rám egy gumicsont, amit mindenképpen marcangolnom kell. Éééés! Rájöttem, hogyan tudok sipító hangot kicsalni belőle! Állati! Meg is mutatom Apának... bár ő most alszik, de biztosan örül majd az új tudományomnak! :)

Puszi Pacsi

Müzli