No, ez az a lépés, amit talán nem is lehet.... Egy kiskutya fogadása nagy izgalommal és általában felesleges pénzköltéssel jár, nem is említve az elméleteket arról, hogy majd hogyan lesz ha... és mi így fogjuk csinálni, amikor... 

Ismerve magunkat, hogy mennyire rá tudunk kattanni egy témára, megállapodtunk abban, hogy csak a legszükségesebbeket szerezzük be, aztán szépen lassan idővel kialakul mi kell még a házhoz! Persze a fogyasztói társadalom és a mindenhonnan ránk ömlő reklám zuhatag folyamatos kísértésének roppant nehéz ellenállni, de kemények voltunk. Asszem...

Feltettük magunknak a kérdést, vajon mik is azok a szükséges holmik, amiket be kell szereznünk és mivel "Gúgöl a barátunk", hát nekiláttunk böngészni. Hipp-hopp remek és kevésbé hasznos tanácsokra bukkantunk, a szédületes komment-áradatról már persze nem is teszek különösebb említést, mert az egy külön blogbejegyzést érdemel(NE).

Mivel mindkettőnknek volt már életében kutyája (igazi!!), így valami fogalmunk van a témáról, de a biztonság kedvéért azért elkértem Szüleimtől az alábbi tényleg-jó(!) könyvet:

Kiolvastuk, így elméletben már remekül nevelünk kutyát és mivel említettem, hogy mindketten birtokoltunk már egy igazit, a probléma megoldó képességünk pedig egészen jó, nem féltem magunkat. :) Nah jó, kicsit talán igen, de erről majd akkor! Most még szeretném kergetni a "Müzli a mi a mi álom-jó kutyánk" fikciót.

Amit feltétlenül be kell szerezni (forrás:Golden retriever kölyök):

• etető és itatótál, jutitartó
• fekhely
• játékok
• kullancs elleni védekezés
• póráz, nyakörv, biléta
• egyéb eszközök, kutyapelenka, zacskó
• sampon, fésű, olló, körömvágó, törölköző
• lázmérő

  Amit mi ebből be is szereztünk:

Igen, igen, játékot, etetőt-itatót, pórázt, nyakörvet és az első zacskó tápot, ami egyelőre megegyezik a tenyésztők tápjával. Bevallom nem volt egyszerű, pedig elnézve ez csak egy kis kupac kutyaváró. Szerencsére az "F" betűs áruházban segítettek sokat és amellett, hogy hagytak minket egyedül gondolkodni, mindig ott voltak, ha válaszra volt szükségünk. Persze a tanácsokat megfontoltuk és csak részben építettük be, de ennek köszönhető például, hogy nem vettünk retriever pórázt, ami mint kiderült akkor nagyon praktikus ha vadászni mész a kutyával, máskülönben nem biztos hogy az a legjobb. No, mi vadászni nem fogunk, így maradt a csodás hagyományos póráz tündöklő piros színben (Hisz mégiscsak egy kislánynak vásároltunk!). A rózsaszín labdába egyébként jutifalatot kell majd tenni és a kutyus elmolyolhat vele, míg kibányássza őket. Ennek a mechanikájára nagyon kíváncsi vagyok már! :) A textil játékon (zöld körte forma) persze olyan hosszú lógó címke volt, ami csak úgy kínálta magát, hogy vágjam már le és naná hogy belevágtam a játékba, amit utána foltozhattam össze....

A biléta még intézendő teendő, de a többinek egyelőre nem láttuk szükségét. A fekhelyet sokáig nézegettem neten és hát drágábbnál Drágább opciók kínálkoztak, mígnem megelégeltem és saját magam készítettem a mi kis drágánk multifunkcionális "ágyát". A képen a kölyökként használatos verzió látszik: alul egy kb. 110x70 cm nagy szivacs most még félbehajtva(!), felül egy hosszú tömött kukac, amit kedvünk szerint hajtogathatunk. Pár száz forintért beszerezhető a szivacs és maradék anyagból varrható rá (mosható) huzat. Erre már csak egy pléd jön, hogy az egész könnyen tisztítható legyen és taddáááám kész is a Müzli-ágy:

Állatorvost azt hiszem találtunk, akivel az első találkozást igyekszünk összehangolni a hazahozatallal, persze sokkolni sem szeretnénk rögtön a Négylábút, de ez egy kötelező vizit lesz.

Legközelebb már talán újra Müzli jelentkezik, bár feltett szándékom, hogy néha én is hangosan gondolkodjak az oldalon a Vele kapcsolatos dolgokról.

"E" voltam